mehesz.info

fendpoll méhtakarmány és méh etető

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése

A méhek szaporodása

E-mail Nyomtatás PDF

Ahhoz, hogy szaporodjanak,a hártyásszárnyúak legnagyobb része a hímek és nőstények részére egyforma sejteket épít; a mi házi méhünk ellenben eltér rokonaitól, mert a munkások részére épített sejtek hatszögletűek és kisebbek, a heréké éppen ilyenek, csakhogy nagyobbak, míg az anyáké a legnagyobbak és makkalakúak.

méhek szaporodásA hímek (herék) az építéssel mit sem törődnek, a gyűjtés fárasztó munkájából sem veszik ki a részüket, csak a munkások keserves szerzeményét fogyasztják. Nap-nap után tétlenül, lusta kedvteléssel lézengenek, legfeljebb meleg, verőfényes napokon déltájban határozzák el magukat sétarepülésre. Ilyenkor hullámzó, himbálódzó szállongással, nagy zúgással röpködnek a méhes körül vagy távolabb. A fiatal anyajelölt is kikelése után 2–3 napra már vágyat érez arra, hogy ugyanezen időtájban ő is kirepülhessen. Meleg, napos, szélcsendes időben száll ki.

Első útja inkább csak arra való, hogy lakásának a helyét megismerje, tájékozódjék. Ebben az útjában a család tagjai zsongás-bongással kísérik. Ha a fiatal anya második, vagy későbbi kirándulásakor egy negyed óráig elmarad, akkor az többnyire azt jelenti, hogy elérte a célját, vagyis megtalálta párját az egyik herében és a szabadban megtörtént a párosodás, aminek az árát a here halálával fizeti meg. Az anya párzás után visszatér otthonába s néhány napon belül elkezdi anyai hivatásának teljesítését. Az anya egész életében egyszer párosodik. Az egyetlen párzás alkalmával annyi hím csirasejt kerül spermahólyagjába, hogy az néhány évig elegendő a lerakott peték egy részének megtermékenyítésére.

Visszatérése után néhány napra elkezdi a peterakást. Az utolsó lépet és az utolsóelőttinek a szélét rendesen nem érinti. Munkája közben munkásainak udvara veszi körül. Etetik, csápjukkal cirógatják, nyelvükkel nyalogatják és iránta érzett ragaszkodásuknak minden tőlük kitelhető szeretetnyilvánításukkal elhalmozzák. Minden sejtbe, amelybe petéjét szánja, először fejét dugja, mintha személyesen akarna meggyőződni arról, hogy az rendben van-e minden tekintetben. Azután megkapaszkodik a sejt szélén és potrohát a sejtbe süllyeszti, amelynek fenekéhez tapasztja a petét. A peterakást 2–3 éven át többnyire egyforma buzgósággal, azontúl csökkenő energiával tovább is folytatja. A peték lerakása a tél végétől kezdve egyre fokozódik, naponta eléri az 1–2000-t. A nyár utója felé egyre csökken, az ősz kezdetén nagyon megcsappan a peterakás s előbb vagy utóbb teljesen megszűnik. A peterakást fáradhatatlanul végzi, csak egy-egy kis időre pihen meg, eközben a munkások táplálják s amerre elvonul, udvara mindig sietve utat nyit neki, hogy szabadon mozoghasson. A pete 1.3–1.5 mm hosszú, áttetsző tejfehér és gyengén hajlott. A munkásnép a lerakott pete mellé bőven csurgatja a táplálékot, a pempőt, az ú. n. méhtejet. A pempő a dolgos méhek bizonyos fejmirigyeinek a váladéka. Ezt a méhek szükséghez mérten virágporral keverik és úgy adják a lárváknak.

 

Az anya által lerakott peték kétfélék. Túlnyomó részük, mielőtt az anya lerakná azokat, a hímcsirasejt behatolása útján megtermékenyül, míg a többi terméketlen marad. A megtermékenyült petékből a táplálék milyensége és mennyisége szerint anyák és munkás méhek, a meg nem termékenyített petékből pedig herék fejlődnek. A fiatal szűz anyák és a kimerült öregek egyaránt herepetéket raknak a dolgozó sejtekbe is.

 

A lerakott petéből háromféle méhegyed fejlődik: munkás méh, here és anya. A lerakott petékből kikelő fiatal nemzedék, vagyis a fiasítás (költés) gondozása a munkások feladata. Az ivadék gondozásával foglalkozó munkások a dajkaméhek. A sejtben levő petéből lábatlan lárva fejlődik, amely harmadnapra annyira fejlett, hogy elhagyhatja a pete burkát. Azt azonban csak úgy érheti el, ha bőséges pempő ömli körül a tojást. Ilyenkor a burok fölreped s a lárva szabadon úszik a bő táplálékban. A lárva eleinte kifli, majd félkör s végül teljes kör alakjában fekszik a sejt fenekén. Bőségesen táplálkozik, a dajkaméhek szorgalmasan etetik, szépen növekedik, nem vedlik és ürülékét sem adja le. Gyorsan nő mindaddig, míg a fejlettség bizonyos fokát el nem éri, amikor kiegyenesedik s potrohos testével az egész sejtet kitölti. Körülötte szorgoskodó dajkái most a sejtjének a falát kinyújtják, szélét befelé betűrik s finoman likacsos lapos viaszfödéllel lezárják. A dajkáló méhek a befödelezett fiasítást nem hagyják magára, hanem sűrűn rátelepszenek, mintha kotolnának rajta. Ezalatt a lárva a sejtben finomszövedékű gubót (bábing) sző maga körül s ebben bábbá alakul. Átalakulás után átvágja a bábinget s a födelet és kimászik a bölcsőből. A munkás méh kifejlődése a pete lerakásától kibúvásig átlag 21 napig tart, ebből 3 nap a pete, 5–6 nap a lárva és 12 nap a bábállapotra esik.

 

A fiatal méh az első két hétben általában házimunkát végez, az ivadék gondozásával szorgoskodik, csak azután repül ki külső munkára, gyűjtésre. A tavasszal s a nyár első felében kikelt méhek átlag csak hat hétig élnek, ok részben e megfeszített munka, részben az időjárás szeszélyeinek áldozatai. A nyár végén, ősz elején kikeltek ellenben nyugodt telelés esetén megérik a tavaszt s így aránytalanul hosszabb életűek.

 

A munkás méhek fejlődésmenetéhez hasonló a herék kifejlődése. A méhcsaládban nincsenek állandóan herék. Rendes családban csupán szaporodás időszakában mutatkoznak. Kifejlődésük a petétől a kikelésig 24 napig tart, ebből 15 nap a bábállapotra esik. Legfeljebb 6 hónapig élnek. A dolgos méhek munkájában nem vesznek részt, nem gyűjtenek, csak a készet fogyasztják, még önállóan nem is táplálkoznak, a munkások etetik őket. A szaporodási időszak vége felé a munkások nem tűrik tovább őket, űzik, zaklatják, hajtják őket a kaptárban. Sokat kizárnak, másokat a kaptár sarkába szorítják s addig éheztetik őket, míg nyomorultan elpusztulnak vagy lábát, szárnyát tépik le s a kijárón kidobják őket.

 

A háziméh családjában állandóan csak egy anya tartja össze a népet. Néha előfordul, hogy az öreg anyát is megtűrik a fiatal mellett

 

Ha a család szükségét érzi és módja van rá, anyát nevel. A hímfiasítás szaporultéval a lépek szélén két, három vagy több tágasabb sejtkezdetet is építenek a munkások. Ezek a sejtkezdetek az ú. n. anyabölcső kezdetei. Ezekbe is rak petét az anya. Ilyen sejtbe a nép különb, jobb táplálékot (pempőt) hord bőségesen, úgyhogy a kis lárva félig-meddig úszik benne. Az anyajelölt lárvafejlődése átlag 5 napig tart. Ezen idő alatt a méhek a bölcső falát makkalakúra tovább építik s mielőtt a lárva teljes kifejlődését elérné, domború födéllel be is födik. Azok az eltérő körülmények, amelyeket a sejt alakja, a jobb táplálék, az ápolás, a nagyobb meleg nyújt, a lárva fejlődésére is kihatnak, úgyhogy az már 16 nap múlva mint érett méhanya hagyhatná el bölcsőjét. Elhagyná, de a munkások rendesen visszatartják, nehogy a vén királynénak útjába akadjon, mert annak élet-halálharc volna a vége.

 

A bölcsőjében várakozó fiatal anyaivadék „kvákog”, mire a kint lévő tényleges anya „tütü” hangot ad. Úgy látszik, mintha feleselnének. Ez a feleselgetés megszakításokkal órákig, esetleg naphosszat is eltarthat. Megtörténhet, hogy a szomszéd bölcsőből is fölhangzik a kvákogás. A családon ilyenkor izgatottság vesz erőt, pártokra szakadnak. Az egyik párt rendszerint az öregekkel, a másik a fiatalokkal tart. A nyugtalanság mindkét részen fokozódik. A nép nagy része a kijáró előtt csomóba verődik, nagy zúgással készülődik, „habzik a kas”. Bent folytonosan nagyobb a zúgás-búgás. Egyszer csak elemi erővel ömlik, hömpölyög, indul ki a 10–15.000 méhből álló raj és magával sodorja az öreg anyát. Ezt főrajnak, vagy első rajnak hívjuk, az ezt követőket pedig utórajoknak, amelyek rendesen csak úgy, mint ez, szép, derült napokon, többnyire a déli órákban szakadnak ki a törzsből.

 

A kaptárban, melyből az öreg királynő pártjával, mint első raj kiszakadt, az anyabölcsők valamelyikéből előkerül az első fiatal anya. A nép egy része melléje áll, körülveszi, az öreg anya helyét neki engedve át és ő a helyzet ura akar maradni, tütüüléssel hallatja a hangját, mire az anyabölcsőkben lévő többi anyaivadék kvákogással ad életjelt. A nép ismét pártokra szakad és egyrészűk ezekhez szegődik és eteti őket. A megoszlás eredménye az, hogy a fiatal anya népével, mint utóraj kiszáll a kaptárból. Három nap múlva esetleg újabb utóraj száll ki, ezek azonban gyöngébbek. Ha már a kaptár újabb rajt nem ereszthet, a nép kirágja az anyabölcsőket s elpusztítja a kvákogó anyákat. Nagyon jó méhészeti évben megtörténhetik, hogy egy korai utóraj gyors szaporodása következtében, új rajt ereszt ez a szűz raj, vagy unokaraj.

forrás: mehekbiologiaja.webuda.com/szaporodas.html